Lehet ezzel a poszttal megosztó leszek, de legyen....
Azért írom meg , mert sokszor belefutok abba a kérdésbe, hogy -Miért nem akkor akartàl babát, amikor még fiatal voltál?
38 éves vagyok
Nos.......
18 éves korom óta együtt éltem valakivel 15 évig. Soha nem akartam vele házasságot sem családot. Egyszerűen nem érzetem, hogy vele szeretném leélni az életem. 33 éves voltam mikor lezárult ez a kapcsolat.
Amikor màr egy ideje egyedül éltem akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy szeretnék egy cicát. Mindenki aki ismert el volt hűlve az ötelttől, mert mindig is féltem tőlük. Egy mentett cicát választottam aki ma már 4 éves és aki a mindenem és a férjemnek is.Azért érdekes a történt, mert amikor elhoztam a cicámat, rá két napra ismertem meg a férjemet. Nem is gondoltam akkoriban, hogy mennyi mindenre megtaníthat egy pici cicáról való gondoskodás. Egyszóval Így egy csapásra két szuper pasim lett. De a lényeg!
A cicám volt az eslő olyan élőlény akiről mindennél jobban szerettem volna gondoskodni és akiért felelősséget válllani. Hihetelen érzés volt, amikor alig 2 hóposan az életem részévé vált!
Akkor tudtam meg, hogy milyen az amikor igazán gondoskodsz egy pici kis életről és tudom, hogy hihetelen és talán ki is veri a biztosítékot sokanál, de ekkor tudatosult bennem az, hogy az Anyaság, amit olyan sok éven át elnyomtam magamban, igenis létezik ! Lehet azt gondolni, hogy későn érő típus vagyok, de inkább az az igazság, hogy sokáig voltam egy olyan kapcsolatban, ami minden tekintetben mérgező volt. Amikor a férjemet megismertem minden olyan más volt és minden annyira természetes. Szinte azonnal tudtam, hogy Vele mindent akarok! Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért nem előbb szerettem volna babát, akkor csak annyit mondok, hogy - Így alakult- de az igazság az hogy, 4 éve találtam meg azt az embert akivel leszeretném élni az életem és vele szeretnék családot. Igen, lehet, hogy régi módi vagyok, de én mindíg is úgy terveztem, hogy csak egyszer akarok férjhez menni és biztos is vagyok abban, hogy jól döntöttem!
De milyen érdekes, hogy egy két szavas mondat mögött valójában mennyi minden rejlik.....Ha ezt a litániát elmondanám az ominózus kérdésre, akkor minimum bolondnak tartanának. Annyira unom már, hogy mindig magyarázkodnom kell sokszor és másokra nekem kell tekintettel lennem!
Kiváncsi vagyok, hogy Nektek milyen választok van erre a kérdésre és igazából, mi a valóság? Miért kell magyarázkodnom azért, hogy közel a 40 felé szeretnénk babát ?!
Sok ölelés
-Pippa-
Utoljára kommentelt bejegyzések