lombik[-] mesterséges megtermékenyítés[-] lombik program[-] baba[-] pippa[-] meddő vagyok[-] meddő[-] sikertelen lombik[-] lombikozok[-] nem adom fel[-] blog[-] várakozás[-] meddőség[-]

Várakozással telnek mostanában a napjaim, de cseppet sem bánom. Több,mint egy év telt el az utolsó lombikunk óta, de mégis azt érzem, hogy talán ez a legjobb dolog, ami történhetett velem/velünk. Intenzív és rohamos tempót diktáltak az elmúlt évek eseményei. Szinte egymást követték a lombikok és a sorozatos vizsgálatok, nem volt megállás. Visszagondolva nem is emlékszem már rá, hogy mikor veszítettem el teljesen a realitás talaját és hogy hogyan repültek el ilyen gyorsan az évek? Az utóbbi időben csak a lombik számított és semmi más. Teljesen e köré szerveztem az életünket. Soha nem tudtam teljesen kiverni a fejemből még egy kis időre sem, pedig mindig megfogadtam, hogy lenyugszom kicsit.

Te jó ég! Hányszor erőltettem magamra, hogy most kikapcsolok és elengedem egy időre, de persze ez sajnos soha nem működött varázsütésre. Mindig úgy érzetem, hogy nem lankadhat a figyelmem egy percre sem, mert lehet, pont olvasok valamit, amiről eddig nem tudtam, nem hallottam, és ami lehet beválhat. Állandóan képbe akartam maradni. De ez gondolom mindenkinek ismerős.

Tényleg igaz az, amit sokan mondtatok is, hogy van az a pont, amikor a lombik témát le kell tenni egy kis időre, megállni és pihenni. De nem csak úgy, hogy csak mondja az ember, hogy oké, rendben, akkor tartunk most egy kis szünetet, de eközben folyton pörögnek a gondolatai és olvasgat, kutat és nyughatatlan-ezzel is becsapva önmagát- hanem úgy tényleg, igazából.

El kell elengedni és kellően feldolgozni az elmúlt évek történéseit és kiüríteni a fejed. Mikor kijössz egy szobából, ahol tudod, hogy lesz még dolgod, de most egy kis időre lekapcsolod a villanyt.

A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derűvel, s laza lelki tartással (...). Majd jön, ha jönnie kell!

-Müller Péter-

A napjaim most könnyeden és békésen telnek, és nem gondolkodom, nem agyalok. Egyszerűen csak élvezem az életünket. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy igenis idő kell ahhoz, amíg az ember rendbe teszi magát, és meg tanulja kezelni azt a fajta feszültséggel és kudarcokkal teli időszakot, amit ez a hosszú és megterhelő út okozott. Nekem sok idő volt mire megértettem.

Most jól vagyok. Megnyugodtam. Türelmesen várakozom. Eljön majd az én időm.

Vigyázzatok magatokra!

Ha úgy érzed, hogy Te is megosztanád a történetedet, vagyha csak kiírnád magadból amit érzel, küld el nekem a pippazombilombik@gmail.com e-mail címre és megosztom a blogomon. Én nagyon hiszek benne, hogy ezzel is segíthetünk egymásnak!

 

Sok ölelést!

-Pippa-