lombik[-] mesterséges megtermékenyítés[-] lombik program[-] baba[-] pippa[-] meddő vagyok[-] meddő[-] sikertelen lombik[-] lombikozok[-] nem adom fel[-] bizonytalanság[-] örökbefogadás[-] meddőség[-] lombik blogJanuárban írtam utoljára. Olyan gyorsan telnek a napok, hónapok, hogy szinte észre sem veszem.
Valahogy úgy érzem most, hogy a kivárásra játszom. Minden annyira bizonytalan. Azt gondoltam, hogy az utolsó lombikunkat hamar el tudjuk kezdeni, mert már minden vizsgálatot megcsináltattunk, amit csak lehet, és az időszakos vizsgáltok is még reálisak, de nem így lett. Vár rám még egy műtét és 6 hét pihenő. Csak utána kezdhetjük el az ötödik és egyben az utolsó lombikunkat.

Ahogy telik az idő egyre jobban elbizonytalanodok. Tudom, hogy nem kellene ennyire előre gondolkodnom, de szeretem maga előtt látni a lehetőségeimet, mert nekem ez ad biztonságot. Eddig a „B” tervem, az örökbefogadás volt, de időnkét felülkerekedik bennem az az érzés, hogy ennek még valahogy nincs még itt az ideje. Sok-sok posztot, történetet olvasok, olyanokról, akik a sokadik lombikjukat csinálják, és olyanokról is, akik az örökbefogadás mellett döntöttek. Valahogy mégsem tudom, hogy mi a helyes döntés……. Teljesen el vagyok veszve. El is mondom miért.

Sokadik lombikosok tapasztalatait olvasva:
 

Amikor sorra olvasok olyan történeteket, amikor is 6-7-8-9-10. lombik után sikerült valakinek a baba, valahogy úgy érzem, hogy én hamar adtam fel… Ilyenkor felébred bennem a harci kedv és úgy vagyok vele, hogyha nem sikerül az 5. lombik, akkor is menjünk tovább addig, amíg a korlátaink és a lehetőségeink engedik! Persze ilyenkor teljesen megfeledkezem arról, hogy valójában mennyi idő kellett ehhez és milyen áron jutottunk el eddig a döntésig, hogy az ötödik lesz az utolsó…. Totális tudathasadás!

Örökbefogadásról szóló csoportok olvasása:

Nos, amikor ezekben a csoportokban időzök sokat, teljesen megváltozik a szemléletem. Szinte egy másik dimenzióba érzem magam. Minden plusz információt szinte azonnal magamba szippantok, hogy ez által is teljesen felkészült és felelősség teljes szemmel lássam a dogokat. Ilyenkor azt hiszem, hogy jól döntettem. De amikor azt hiszem, hogy nagyjából mindenről olvastam már a témában és eléggé tájékozott vagyok, akkor hirtelen jön valami teljesen új téma, és az addig biztosnak hit tudásom egy pillanat alatt szerte foszlik és elbizonytalanodom. Szintén, totális tudathasadás…..

Összegezve:

A lombikozás fizikailag és lelkileg is megterhelő minden párnak! Hosszú és erőltetett menet, egy olyan cél érdekében, ami egyébként mindenkinek alanyi jogon járna!

Az örökbefogadás egyeseknek „B” terv, valakiknek az egyetlen vagy utolsó esély. Ez az út is telis-tele van buktatókkal, hosszú-hosszú várakozással, lelki megterheléssel. Viszont itt számolnunk kell az évről-évre megújuló jogszabályokkal is, ami szintén nem könnyíti, meg vagy éppenséggel ellehetetleníti az utolsó esélyt is.

Továbbra is azt vallom, hogy egyik út sem könnyű! Szívesen olvasnék Tőletek tapasztalatokat, hogy Ti amikor válaszút elé érkeztetek, miképp határoztatok , illetve mi volt az ami befolyásolta a végleges döntéseteket?

Sok ölélés

-Pippa-

Megtaláltok Facebookon is!