lombik meddő meddőség mesterséges megtermékenyítés lombik férj baba pippa erősvagyok nemadomfel lombikbaba

Általánosságban mondhatjuk azt, hogy a lombikos cikkek, ahogy az enyém is, női szemmel írj le a lombikkal való küzdelmet. De mi a helyzet a férjekkel? Ők vajon, hogyan élik meg? Milyen érzések kavarognak bennünk? Ezzel kapcsolatban a férjemet kérdeztem és őszintén, én is meglepődtem....

" Első alkalommal, mikor elmentünk orvoshoz és miközben beszélt, egyfolytában kavarogtak benne a gondolatok. Mit rontottam el? Mit csináltam rosszul? Biztos nálam lehet a probléma! 
Meg sem fordult a fejemebe, hogy veled bármi gond lehetne,
mert Te annyira tökéletes vagy!"

Azt hiszem ennél szebbet és kedvesebbet nem is modhatott volna nekem!

Aztán kiderült, hogy mégis csak nálam van a baj. Sok vizsgálat és műtét ereményeképpen, el kellette távolítani a petevezetékeimet. 

Hajlamosak vagyunk időnkét elfelejteni azt-és bevallom, hogy voltam én is így-, hogy a férj ebben a helyzetben teljesen tehetetlen. Végig kell néznie állandóan, ahogy rohangálsz a vizsgálatokra, lavírozol a munka és kórház között. A rengeteg injekció beadását, amit nap, mint nap el kell viselned egy stimuláció során. A legszőrenyűbb érzés mégis az, hogy ezt azzal tudattal, hogy a közös babátok megfogantatásából csak egy csekély részét vehet ki. Azért, ez egy elég piszok érzés.....

"A legrosszabb, hogy nem tudok annyit vállalni, mint Te! Azon kívül, hogy elkísérlek a vizsgálatokra, hogy időről-időre mintát adok le, beadom neked a szurikat és támogatlak.
Bosszantó, hogy nekem csak ennyi jutott......."

lombik meddő meddőség mesterséges megtermékenyítés lombik férj baba pippa erősvagyok nemadomfel lombikbaba

Nagyon nagy próbatétel ez egy házaspárnak. Vagy mégjobban összehozza őket vagy egy olyan éket ver közéjük, ami óriási károkat okozhat a kapcsolatukban. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert beton biztos alapokon áll a házasságunk, de ezt sajnos nem mindenki modhatja el. Több olyan történetet hallottam, hogy bizony tönkrement a házasságuk emiatt, vagy abbahagyták a lombikot, mielőtt tönkre ment volna az. Persze most itt lehete taglalni, hogy akkor biztos nem volt elég szilárd a kapcsolatuk, vagy nem is igazán akarták és a többi...... De nincs jogunk mások felett ítélkezni!

És egy érdekes tény, hogy bizony a férfiak is szoktak beszélgetni a gyermekvállalásról és gyerekekről.

"Mikor ez a téma szóbakerül egy olyan társaságban, ahol van már gyerek, legyen az a barátaim vagy a focis társaim előtt, sokszor érzem magam kívülállónak. Olyan mintha nem tartoznék közéjük..."

A férjem szintén nem csinált sosem titkot a lombikból. Mikor friss házasok lévén többször jött a szokásos kérdés-Na és mikor jön a baba?- mindig csak annyit modott, hogy rajta vagyunk az ügyön. Nálunk kicsit nehézkesebb a dolog. Lombikozunk. Meglepődött nagyon, hogy milyen megértéssel fogadták, sőt kiderült ezek után, hogy a társaságában többen is lombikoznak. Vagyis azzal, hogy őszintén elmondta, egy olyan gátat nyitott meg másokban, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. Azóta is minden lombikunk után kedvesen érdeklődnek.

A férfiaknak sem egyszerű, sőt talán abból a szempontból nehezebb is, mert meg kell küzdeniük a bosszantó tehetetlenséggel és a zord igazságtalansággal. Ők is ugyanúgy marcangolják magukat, csak nekik nehezebb ezt szavakba önteni. 

Ezúton üzenném a lombikos férjeknek, hogy -Uraim, lekalappal előtettek is!-

Sok ölelés

-Pippa-